Feeds:
Posts
Comments

Archive for the ‘“Népszabadság”’ Category

[A Hungarian friend and journalist colleague, Gabor Miklos, responded to my Sept. 1 Mantle post “Mitteleuropa: Not Just a State of Mind,” with this Oct. 22 piece, “A Virtualis Retesbirodalom,” in the Hungarian daily Nepszabadsag.]

BUDAPEST — Mike amerikai, és Pozsonyban lakik, ott találkoztunk. Régi az ismeretség, hiszen vagy tizenöt éve még Pesten élt. Vannak ilyenek. Járják a világot, de a valódi otthonuk az óceán túlsó oldalán van. Azt fejtegeti, hogy most rájött, a régi Közép-Európa újra létezik. Azt tapasztalta, hogy a szlovákok szívesen vesznek házat Magyarországon, az osztrákok a magyar oldalon esznek, és mind a három nemzet együtt fürdőzik a határhoz közeli osztrák vagy magyar termálfürdőkben. És ehhez jön még a rétes.

Különösen a mákos. Mike ugyanis magáévá tette az elméletet, miszerint Közép-Európa ott van, ahol rétes van. És mák. Mert például mákos ételeket – bejgli, rétes, metélt, guba, nudli és társai – szerinte kizárólag az egykori Monarchia utódállamaiban fogyasztanak. És ő ezt most kiválóan tapasztalja, sőt megéli. Hiszen Pozsonyban lakik, s Szlovákia sokszorosan utódállam.

Pár évvel ezelőtt néhányan megpróbáltunk utánajárni ennek az ügynek. Létezik-e valóban a virtuális mákosrétes-birodalom? Szóval, hogy ahol kilencven-egynéhány éve még egyforma indóházak épültek, és Fellner és Helmer építette színházakban bécsi és pesti operetteket játszottak, ahol tükrös kávéházakban friss nyugat-európai újságok várták a feketére betérőket. A felfedezőút kiterjedt még némileg irodalomra, kultúrára, hangulatokra és nosztalgiára. Szép kalandozás volt, jó könyv született belőle.

(more…)

Advertisements

Read Full Post »

BRATISLAVA – I just listened to a podcast in which a popular American sports commentator, Bill Simmons, interviewed the co-creator of “Lost,” a TV show whose fan base is so rabid, some have created websites in which they dissect and critique every plot twist.

The host and guest both seek audience feedback, and they agreed on one point: happy fans tend not to take the time to comment. Instead, it’s typically the “loud minority” that does. (As opposed to Nixon’s “silent majority.”)

Of course, there’s no way to prove how representative any comments section is. Which raises the question: do their often angry voices add any value at all?

This strikes a chord, as my Hungarian wife translated for me a batch of reader comments to my May 7 commentary in the major Budapest daily, Népszabadság. (See post below.)

I knew it would raise hackles: it was about the escalating incitement of hatred against the Hungarian Roma and Jewish minorities, and why I doubt the new government of Prime Minister Viktor Orban will reverse this trend.

The very first of the 203 “komments” caught my eye: a super-sleuth pasted a link to my bio that appeared in a Jewish newspaper in Los Angeles. The message: “Ah-ha, a closeted Jew! Only a Jew would criticize us.”

OK, maybe I read too much into this, but I know the machinations of some Hungarians. (For more of the flavor, I also accepted onto my blog a May 5 comment from Hungary, which creatively called me the “idiot son of an asshole.” He nailed us both, Pops!)

Many of the remaining comments were negative as well, yet I pestered my wife to translate them. Sure, I can be as thin-skinned as any journalist, but I was curious to know if anyone had addressed the substance of my critique, on Hungarian hatred. Many, in fact, did not. (more…)

Read Full Post »

[Note: The following commentary, entitled “Hatred and Democracy” appeared May 7, 2010, in the leading Hungarian daily, Népszabadság. For the English version, see the post below.]

Gyűlölet és demokrácia – Orbán most is hallgatni fog?

Michael J. Jordan

A Fidesz az általa megszerzett hatalmas többséggel, a politikáját elgáncsolni képes ellenzék hiányában – vagy megújítja Magyarország gazdaságát, vagy nem. Az idő majd eldönti, mivel ehhez hasonló helyzetre még nem volt példa.

A Fidesz kétharmados többsége vagy javít, vagy nem a határon túl kisebbségben élő, zaklatott magyarság helyzetén azzal, ha a párt tartja magát ígéretéhez, és állampolgárságot ad nekik.

Az idő majd eldönti, mivel ehhez hasonló helyzetre még nem volt példa. És vajon a Fidesz elsöprő többsége jót tesz-e majd a magyar demokráciának, különösen a demokrácia minőségének? Nos, erről már van tanulságos példánk: Orbán Viktor első miniszterelnöki ciklusa.

Éppen ez az, ami nyugtalanít engem, a több tucat magyar rokonnal bíró amerikait, aki külföldi tudósítóként hat évig Budapesten élt, négy éve pedig a szomszédos Szlovákiából tudósít.

Azokban az elemzésekben, amelyek megpróbáltak magyarázatot találni a Jobbik feltűnő térhódítására, kevés szó esett az elmúlt évtizedben a sajtóban és a parlamentben egyaránt elburjánzó uszításról és gyűlöletről a kisebbségekkel és a politikai ellenfelekkel szemben.

Az én hazámban, az Egyesült Államokban is átitatja a társadalmat az egyes politikusok, kommentátorok szájából áradó gyűlöletbeszéd, mely a hallgatóság legmélyebb félelmeit mozgósítja, és a félelem új forrásait fakasztja fel. A különbség az, hogy Washingtonban még néhány felelősen gondolkodó republikánus is fellép ez ellen, és kimondja: „Van egy határ, amit nem szabad átlépni”.

Amikor majd a parlament üléstermében a Jobbik ott liheg a nyakában, tesz-e majd Orbán bármit, hogy csillapítsa a démonizálás szenvedélyét, amely szétszakítja a magyar demokráciát? Miként reagál majd, ha reagál egyáltalán, amikor a Jobbik rádobja az első verbális gránátokat a „cigány bűnözőkre” vagy az „izraeli tőkésekre”. Nehéz derűlátónak lenni, mivel tíz évvel ezelőtt maga Orbán is szította az efféle szenvedélyeket. (more…)

Read Full Post »

[The following is the original English version of a May 7 commentary published in the Hungarian daily, Népszabadság. See post above.]

BRATISLAVA – The Fidesz super-majority may or may not rejuvenate Hungary’s economy, without a pesky opposition to block its new policies. Time will tell, as there’s no precedent for such a situation.

The Fidesz super-majority may or may not improve life for harassed ethnic Hungarians across the borders, if the party follows through on its vow to grant them citizenship. Time will tell, as there’s no precedent for such a situation.

But will the Fidesz super-majority enhance Hungarian democracy? Specifically, the quality of its democracy? For that, we do have precedent: Viktor Orban’s first run as prime minister.

That’s what concerns me, as an American with dozens of Hungarian relatives – and as a foreign correspondent who lived for six years in Budapest, then the last four next door in Slovakia.

Among all the analysis I’ve read that tries to interpret the remarkable rise of Jobbik, I see little mention of the incitement and hatred that has flourished over the past decade: whether against minorities or political opponents, whether in the media or even on the floor of Parliament.

As in my country, the United States, the drumbeat of hate speech from certain politicians and commentators now permeates society, stoking the audience’s deepest fears – or creating fears they never had before. The difference between here and there, though, is that even some responsible Republicans now stand up to say: “There’s a line that shouldn’t be crossed.”

When Jobbik is breathing down his neck from across the aisle of Parliament, will Orban do anything to extinguish the flames of demonization that tear at Hungarian democracy? How will he react, if at all, to the first verbal grenades that Jobbik lobs at “Gypsy criminals” or “Israeli investors”?

I find it difficult to be optimistic, since Orban himself fanned those flames ten years ago. (more…)

Read Full Post »